Gondolkodtatok-e már, hogy mi is a ’hungarikum’ vagy egyáltalán minek kellene hungarikumnak lennie? Nem? Az baj! Pedig gyakran hallunk erről a fogalomról!
Szóval hungarikum az, amit azzá minősít a Hungarikum Bizottság! Jó túlzok, de nagyjából ezt lehet mondani zanzásítva. Erős mi? Mármint az Erős Pista (you know Steve Strong) még nem hungarikum. Leginkább úgy lehetne a hungarikumot definiálni, hogy minden lehet hungarikum, amire egy idős bácsi bajszát megpödörintve az ujjával csettint, amit ki lehet rakni az elnöki asztalra egy Jobbik-gyűlésen, mert az emeli a nemzeti érzést, és amit a fiatalok nemzeti hevülettel szívesen lájkolnak a fészbukon. Széles a kör. A legszebb az, hogy hungarikum bármi lehet: étel, ital, tárgy, épület, érzés, személy, fogalom (egyes ablak nyílj ki!), esetleg a Békemenet. Jelenleg a teljesség igénye nélkül: a solymászat, a karcagi birkapörkölt, a matyó népművészet, a pálinka, a Hortobágyi Nemzeti Park, a Pannonhalmi Bencés Apátság szerepel a listán…. juhhú! A leghungarikumabb, amikor a Hortobágyon egy nagy bogrács birkapőkőtet falatozunk solymászás közben és arra megiszunk egy olyan 52 fokos kerítésszaggató pálinkát, amit otthon főztünk! Kevés szebb, magyarabb kép van a fejemben!
És persze a hungarikum, nem csak úgy lesz, hogy aszongya, akko’ legyen hungarikum az izé, a…, őőő na hát má’ … aaaa pálinka. (nehéz volt kitalálni, biztos kellett rá vagy 20 bizottsági ülés, meg külön vitanap) Van ennek ’előszobája’ kérem. A Magyar Értéktár! Most leültél a hírtől mi?! Az ám: Magyar Értéktár! Ezt először úgy képzeltem, hogy ez a hely a Magyar Nemzeti Múzeum egy különleges TUTO lakattal őrzött, alagsori termében van, ahova csak Józsi bácsinak a portásnak van egy kulcsa egy lepecsételt fémdobozban, ott őriznek kis faládákban magyar értékeket: Mondjuk a Millpengő összes eredeti példányát, amivel világelsők voltunk, mert nálunk volt a legnagyobb az infláció, vagy mondjuk Rózsa Sándor jobb kisujjának utolsó ujjpercét, vagy Kádár János utolsó leheletét uborkásüvegben celofánnal legumizva. De nem így van polgártársak. Az kerül ide is be, amit bevesznek! Mondjak példát? Aszongya: szíkvíz, alias szóda, vagy a fröccs (bor szódával, azaz külön-külön és egyben is Értéktár), de hogy fokozzuk a képzavart Puskás Ferenc életműve, vagy a Budafoki zománcárú, és a mezőtúri fazekasság….! Na szerintem a fröccs hallatán az osztrákok lehet berendelik a bécsi magyar nagykövetet egy erős hangú beszélgetésre, mert ők tényleg mindent gespritzt isznak, azaz enyhén vagy nagyon felvizezve (akár sört is ásványvízzel a nyári nagy melegben), legyen az akármilyen alkoholos, vagy üdítőital, van amitől a derék magyarjainknak nem indulna meg a nyáltermelése a szájban, de mi kuruc virtussal lecsaptunk erre, ez nem lehet csak olyan labanc dolog! A mezőtúri fazekasságról annyit, hogy gyakorlatilag megszűnt! Aki vett, vagy kapott köcsögöt anno, annak jutott, aki későn eszmélt annak Értéktár!
De szerintem legyen hungarikum a bálamadzag!
Először is tisztázzuk mi a bálamadzag! Láttál már bálát? Igen, az a nagy kerek, vagy négyszögletes izé a mezőn aratás után! Na azt nem a Szentlélek, vagy a vidéki magyarság szeretete tartja egyben, hanem a bálamadzag.
De a bálamadzag tartja egyben gyakorlatilag a magyar vidéket is. Nem hiszed? Várjál, elmondom! Szóval a bálamadzag az polipropilén szálak sodrott kötege, hogy értsed: műanyag kötél! Ez vidéken mindenre jó, mindenkinek van, és mivel 300 év alatt sem bomlik el, mindenkinek lesz is! Kicsit olyan, mint Lenin volt a szocializmusban. Egy tanyára járó Simsonon van kb 30 méter akkor is, ha semmi akcióra nem készülünk a tanyán, ha meg dolgozni is akarunk vele, akkor kb 300 méternyit simán felkötünk! Miért? Azért mert a 30 méterből egy nagyobb mennyiség maga a Simson egyben tartásához is okvetlenül szükséges: lábtartó, sárvédő (népiesen sárhányó), index, ülés rögzítésére. De a Simson működtetése mellett még milliónyi felhasználási területen bizonyít nap, mint nap, aminek korlátja csak a paraszti találékonyság és kontárság! Nem csak a Simsont tudja egyben tartani, de a disznóólat, a tápos zsákot, a fánglit, a vödröt, a traktort és a pótkocsit, sőt a levágott disznó részeit is, de akár egy komplett gazdakört. Szóval bálamadzag mindig van, ha nem is egyben, de 30 méter 60 darabban és 120 görccsel, miután eltávolítjuk a 120 görcsöt, összekötözzük a 60 darabot, miénk a világ, méretre lehet vágni a kapával, bicskával, vagy a fejszével is. A bálamadzag, mivel nem bomlik le természetes úton, ezért egy korlátlan erőforrás a vidéki ember részére, egy ingyenes természeti erőforrás, lehet valami Nemzetstratégiába is bele kellene foglalni, mondjuk a remek űrstratégiánk része is lehetne. A bálamadzaggal összekötözött Simson index pedig a népművészet egy kortárs darabja, azt a Simson következő tulajdonosa sem távolítja el, maximum még kicsit rákötöz a biztonság kedvéért, így akár generációkon is átível a bálamadzag és annak tökéletessége!
Legyen hát hungarikum! Először kerüljön be a Magyar Értéktárba a hajdúsági torma és a szőregi rózsatő közzé, majd onnan emelkedjen ki kultikus megfejthetetlen mivoltában és kerüljön előterjesztésre a Hungarikum Bizottság elé! Jöjjenek állami Superb-n a bizottsági tagok, a titkár és az elnök, legyen egy kihelyezett ülés valahol a pusztában, szakszerű pillantásokkal vizsgálják meg a bálamadzagot. Kérdezzék meg Józsi bácsit, hogy mit érez, ha lát egy darabot, feltámad-e benne a nemzeti érzelem? Majd adja hírül ezt az össznemzeti katarzist az összes közszolgálati média és legyünk rá kollektív nemzeti öntudattal büszkék!
Talán, ha mindezen értékeket nem csak egy papírlapra írnánk fel, hanem tennénk is az életben tartásuk érdekében többet is, akkor nem lehetne ilyen bárgyú blogot írni, csakhogy akkor valakinek dolgoznia kellene, így meg a papír és a repikeret is elbírja! Osztán jó napot!
