Provocatio, provocatio az mi ellenünk történik az Brüssel administratioja által! Így hát „Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resolutio!” kiáltá a nemzetnek tudomására az vitéz Dr. Fazekas, ki kapitána nemzetünk agrariumanak. Nagy gondban valánk hát mi, mivel pálinkák főzetésinek ügyiben az Brüsszel indítá processust, hogy mi ama adó alul kivonattuk magunkat, és eme factum contrarius Brüsszelnek passzusával.
Örvendhettünk eddig ama nagy világi fortunanak, hogy az domesticus destillatusa gyümölcsöknek, avagy pálinkafőzise szabadon elvégezhető és mentes minden teher alól. Ez a resultatuma vala azon revolutionak, melyben ama régen vót nyóc észtendő minden rossza elűzettetett és eme novum regnum megválasztatott mi nemzetünk által tengernyi többségiben. Örvendhetett a nemzet és készült sok remek destillatum, melyek lefolynak torkainkon, barátink és magunknak nagy örömire. Felszabult hát mind az elménk nekünk, mind az nemzetünk, mi addig eltiportatott, hálánkat rebegtük ama nagy revolutio gubernatorának. A nagy gubernatorunk adott mást is minékünk még, olyan csodákat, amelyeknek csudájára járt elibénk egész Európa, kik nem értik ama novumokat, avagy bevezeté bankok terhit, íratott novum constitutiot és más regulákat, megszigorítá és elosztá ama dohányárudákat, fordult keleti sahoknak és császároknak arccal, nyugatra űzé az gonosz IMFet.
Majd történik megint az electio és ismét emeljük magasba a gubernatort és katonáit. Az gonosz Brüsszel adminisztraciója oly módon flusztráltatott ezen fényes sikerek által, hogy azonnal támadott mi nemzetünkre és vak dühiben megtiporja ama destillatust és annak tehermentességit. Mást nem tudnak választani, mert mi rendszerünk maga a perfectio és törvényes, mibe rúghatnak hát bele úgy, hogy az nékünk is fájjék? Nem kritizálják amazok törvényét az electionak, avagy módját nemzeti pénzek elfolyásának, esetleg nucleus electriciti bővítisinek, válasszák ezen gonosz Brüsszel administratorok eme nagy jót, a destillatumot. Tapossák lelkit mi nemzetünknek, meg önrendelkezésünk korlátoztatik. Resistentia, resistentia kell hogy sorsunk legyen! „Hic vobis vel vincendum vel moriendum est.” Ne engedjünk eme fontos ügyében mi nemzetünknek, fogjon fegyvert minden cselekvő tagja nemzetünknek, ne engedjünk gyalázatot! Azon nemzetek, országok emelkednek magasba itten Európában kik harcolnak fegyverrel kezükben és tesznek maguk ügyiért, avagy tegyünk hát mi is emigyen! Mellőzzük minden módját a consensusnak, avagy diplomáciának, nem való az nékünk. Harcoljunk hát, hullassuk vérünk ama ügyünkért. Problémánk ez nékünk közösen, különbül mint ügye az egészségünknek, educationak. Harcoljunk érte meg keményen, hullassuk vérünk büszkén és könyörtelen.
De hogyan harcoljunk, kik lészenek majd szövetségesink ebben a harcban? Álljon élire a csapatainknak Dr. Fazekas kapitán, legyenek hadnagyai azok, kik jártasak Brüsszellel való harcokban. Támogassa csapataink Szájer és Deutsch hercegek, minden fortélyukkal, belülről mételyezve az Brüsszel administratiot.
Olaszok nem lésznek szövetségesink, mert nékik a grappa a pálinka, mely destillatum vala hírös mindenfele világban ismerik nevét. Nékik nem érdekük támogatni harcunk, avagy ne is kacsintsunk felejük, reményiben a segítségnek, a mi törkölyünk nem grappa, de azok grappája sem lesz soha pálinka.
Ír és angol nemzetek sem lésznek jó szövetségesink, mert nékik van temérdek whiskey, meg gin, azokat ösmerik szerte világban, isszák tisztán meg mindenféle levekkel megkeverve. Nékik sem hasznos a mi pálinkák, ha hírös lesz a világban.
Lengyelek jó barátok, menetelnek vélünk idehaza, avagy tapsolnak is serényen nekünk gubernátornak. Nekik saját destillatumok a vodka, fogyasszák is serényen odahaza és külhonban is, nem ösmérik a pálinkát, nem is szeretik aztat. Lennének lengyelek szövetségesink, de lélektelenül állnának ottan a harcnak mezején, így győzelmünk átaluk nem lenne segítve, megfutnának az ellen közeledte alkalmával.
Szlovák szomszédok már elvették nagy hagyományunk, avagy Tokajnak nevét. Rájuk ne számítsunk ebben a harcunkban.
Francia nemzet jól ismeri a rebelliot és a revolutiot, avagy a kardcsörgetést. Párizs azonban messze vagyon Budátul, van nekik temérdek jó italuk, boruk, ételük, ej miért segítenék a mi harcunk Brüsszelnek ellenében?
Német bizony erős lett az unióban, asszonyuk kialkudja érdekeik. Ismerik a németek a snapszot, isszák is serényen, ha nálunk vendégségben valának, körte, barack nékik kedvenceik. Közeledjünk feléjük ebben az ügyünkben, reményteljes lehet szövetségünk. Habár a német gondja most nagyobb a mi pálinkáknál, avagy oroszokkal egyezkednek serényen, mégiscsak jó barátink nekünk. Odaállnak hátha így a labancok is, bár azok megorroltak bankjaik megsarcolásátul.
Pennám sorait olvasva felsejlik a resolutio: legyünk erősek mi magunk, szerveződjenek seregink, vonjuk ki kardunk és induljunk harcba ügyünkért. Fogjék össze a nemzet, álljon Dr. Fazekas kapitán mögé, harcoljunk meg a pálinkánkért. Ha elhullunk, akkor igaz ügyért adjuk vérünk és nevünk gloria övezi majd utódaink között. Harcában él e nemzet és fénylik a nemzetének egén a dicső győzelem!
Még mielőtt elővesszük a lószerszámot, a lovat elővezetjük az istállóból és leakasztjuk a bojtos kardot a falról és a nagypapa atillájában, kivont karddal megindulunk Brüsszel ellen, nézzük meg nemzeti gondjaink és a jelen idők nemzetközi sorskérdéseit! Látni fogjuk, hogy ez a harc nem a végső lesz, hanem legutolsó kell legyen abban a sorban, amiért szavunkat kell emeljük. Furor arma ministrat!
A magyar irodalom szerelmeseitől, a latin tanároktól pedig én kérek elnézést!
