Az elmúlt napokban, aki figyelemmel kísérte a magyar külpolitikát, az néhány dologra biztosan felkapta a fejét. Én két momentumot emelnék ki, egyrészt Szíjjártó miniszter úr útját Azerbajdzsánba, ahol az azeri-magyar szakácskönyvet sikerült promózni, valamint egy igen szépet koszorúzni és fejet hajtani, másrészt Kövér házelnök úr felavatott egy székely kaput Ausztráliában, figyelj nem az, nem Bécsben, hanem Canberrában, aha, vágod nem a sógoroknál, hanem ott lent a kengurus országban!
Ilyenkor az ember kezében megáll a feles pohár és félrenyeli az a szilvapálinkát! Nem vagyok külpolitikai szakértő, vagy elemző, de a fenti eseményeket hallva azért hirtelen összenyitnak a szelepek. Vagy teljesen dilettánsak vagyunk, vagy pedig bevetettük a wunderwaffet a külügyben! Jah bocs a wunderwaffe…?! A wunderwaffe a csodafegyver magyarul. Talán emlékezünk egy Hitler nevű történelmi személyiségre, aki a múlt század harmincas, negyvenes éveiben tevékenykedett Németországban, a náci ideológia és a második világháború fűződik a nevéhez. Na ez az Adolf volt az, aki egyébként a tényleg tehetséges német tudósokat és ipart bízta meg a csodafegyverek megalkotásával, melyekkel hipp-hopp megnyerheti a háborút, az oroszokat letörli a sztyeppéről, bombázza Washingtont és egyebek. Ha mint menedzsert tekintjük (nyugi még nem ittam túl sokat), szóval akkor azt úgy mondanánk, hogy nagy munkabírású, erősen innovatív és hosszú távú stratégiával rendelkező személy volt, aki szilárd vízióval rendelkezett az általa vezetett szervezet jövőjéről. Ez mind nagyon remek vezetői tulajdonság (lenne), bár nem volt igazi csapatjátékos, inkább autoriter vezetési stílusa volt emberünknek. Illetve sajnos más menedzserek, mint Sztálin és Roosevelt sikeresebben irányították a cégeiket és agresszív marketinggel megsemmisítették Adolfunk vállalatát. Visszakanyarodva a pálinkától ittas elmémben, a csodafegyverek sorát olyan találmányok jegyzik, mint a sugárhajtásos vadászgép és bombázó, rakétatechnológia, irányított bombák, nehéz harckocsik.
Ezen találmányok önmagukban fantasztikus mérnöki teljesítmények voltak (többnyire), de a háború menetét nem tudták megfordítani, mely a német hadvezetés számára is nyilvánvaló volt, viszont Adolfunk még az utolsó napokban is tologatta a térképen a hadosztályokat jelző korongokat és álmodozott a csodafegyverekről, újabb víziókat alkotott. Németország persze nem érdemelte meg őt (szerinte), pedig milyen csodákat tett a németekkel… jah 40 évig megosztott Németország, zsidók és más népcsoportok kiirtása, hadifoglyok, halottak, teljesen lerombolt német városok (Berlin, Drezda, Münster). Persze a csodafegyverek nem voltak kivétel nélkül totális baromságok, mert emlékezzünk csak a NASA Apolló programjára és a holdraszállásra, amely egy bizonyos Wernher von Braun és csapata nélkül nem lett volna lehetséges, akik a Saturn V. (és elődjeit) tervezték meg, ők mondjuk a német V-2 rakétát is tervezték, majd átöltöztek a NASA egyenruhájába. Tehát a csodafegyver nem volt hülyeség, csak kellett hozzá még 20 év, irdatlan pénz, meg persze nem arra használták fel, hogy Berlint porig rombolják (igen igazad van a nukleáris rakták is ez alapján fejlődtek). Más volt a helyzet a Tigris II. nehézharckocsival, ami nagyon remek szerkezet, de olyan nehéz volt, hogy a kisebb hidak nem bírták el, és vasúton is csak speciális eszközökkel lehet szállítani, kevés is volt, az amerikai és szovjet páncélosok egyszerűbbek, könnyebben gyártható tömeges termékek voltak és megfeleltek annak a hadviselésnek, mely kialakult. Szóval a csodafegyverek remek teljesítménynek számítottak, a háborút nem változtatták meg, Adolfunkat nem mentették meg, viszont mások, máshogyan, más célokért remekül kihasználták ezeket. Na, mielőtt kikapcsolod a bejegyzést és elmész hányni, visszakanyarodok a külpolitikára!
Azerbajdzsán, Kína, Laosz, Vietnam, Szingapúr, Ausztrália, ezek voltak a célországok, miközben lassan hadat üzenünk az Norvégiának, kilépünk az EU-ból, valamint egyszerűen lefejezzük az amerikai nagykövetet, kitűzzük a fejét a Citadellára. Mindemellett finom cikkek jelennek meg az országról és lassan Putyin szobrot is állítunk a Szabadság térre. Pista barátom annyit kérdez ilyenkor: Mi a bántos picsát csináltok gyerekek?
A válasz: Érték alapú külpolitikát folytatunk, ahol a pénz az érték minden más osztán jól le vagy rettyintve! Értem ezt csak azt nem tudom, hogy az a 30 millió dolláros azeri export, ami jelenleg van, az vajon hova tud majd fejlődni? Értem, hát persze, ez alapozza majd meg a függetlenségünket! Mármint az oroszoktól energiában?! Aha! Meg a nyugati világtól is, mert szerintem a külföldi diplomaták nagyon erősen törölgették a szemüvegüket, amikor Péterünket látták fejet hajtani, vagy a könyvbemutatókon.
És persze az atlanti szövetség elkötelezett európai híve Kövér házelnök úr! Ne feledjük EP képviselő volt, csak akkor Földes László, alias Hobónak álcázta magát, falta a belga sült krumplit és a világos sört európai rendezvényeken, trendin viselkedett más európai politikusokkal, most meg lassan távolodna az EU-tól. Kérdés mihez közeledne? Hagyjuk nyitva a kérdést, mint a székely kaput. Ausztráliában (még egyszer jelzem a kenguruk földje, nem a sógoroknál) felavatott Canberrában egy székely kaput. Nem egy házban, hanem egy park közepén! Csak egy pici közbevetés: sosem értettem, amikor olyan helyre állítanak székely kaput, ahol annak nincsen funkciója. Nincsen egy olyan ház, amelynek a kerítésébe bele tudnánk ezt integrálni? Nincsen tájház, művelődési ház, templom, sekrestye, polgármesteri hivatal, ahol lenne is funkciója? Nincsen véreim. Helyette kitesszük a közparkokba, ahol az 5 éves gyerkőc megkérdezi, mi ez édesapám? Kapu? Na és hova vezet? Drágám, ez sehova! Utazott a házelnök úr 30 órát, hogy felavasson egy székely kaput és hogy megköszönje, hogy befogadta Ausztrália az 56-os menekülteket. Jah. Ez megoldja az összes gondunkat, fellendül az ausztrál export-import, lesz itt krokodilbőr, kenguruhús, dizsderi doo dögivel, a Közgép meg épít egy járdát Sydney-ben. Fantasztikus a perspektíva. Az amerikaiak is lenyugszanak, az EU is megbékél, komoly erőfeszítéseket és gesztusokat teszünk az irányukba. Még látszólag sem ügyelünk semmire, kérdés mikor írunk alá együttműködési megállapodást az Iránnal, vagy Észak-Koreával, az biztos nagy sikert aratna.
Jah ez a külpolitika sem vezet sehova, illetve vezet csak az a pont a pöcegödör alja. Azokkal a bezegállamokkal van tele, amelyekhez közeledünk, dörzsölődünk, miközben az amerikaiakkal és az EU-val lassan felpofozzuk egymást. Mondjuk Amerika messze van, kit érdekel mit gondolnak, Vida Ildikó nem tud angolul, minek is menne oda, Tenerife sokkal jobb hely, nem számít, hogy amúgy kitiltották az USA-ból. Az EU meg fizessen csak, mert az a dolga, nekünk jár, a többit majd mi intézzük!
Arra kell nagyon figyelni, hogy nehogy egyszer a frissen átadott kaput valaki bezárja mögöttünk és ne tudjunk visszamenni, mert a székely kapun túl ott van a nagy rengeteg telis-tele medvével és farkassal, wunderwaffe meg sehol.
