Szabó tanár úrral folytatott ipartörténeti és szociológiai beszélgetésünk során heves tudományos vitába keveredtünk, melyet igazán áthatott a tudománytól vezérelt lelkület, és néhány stampedli szilvapálinka. A vita nem dőlt el, bár abban nagy szerepe volt az elfogyasztott szerény mennyiségű pálinkának is. Két táborra szakadtunk, melyek között vizesárkot ástunk és szögesdrótot feszítettünk ki, bár a senki földjén azért nagy egyetértésben néha elfogyasztottunk egy-egy felest és sört is. Még mielőtt elindul a kezed az oldal kikapcsolását jelző kereszt (fogalmam nincsen mi a hivatalos neve, lehet erről is írok egy blogot) irányába, mert unalmasnak találod a lerészegedésünk történetét várj még!
Ipartörténeti vitánk kiindulópontja bálamadzagról alkotott nézeteim voltak. Igen kérlek, van olyan jelentős téma ez, mint mondjuk egyes parlamenti vitanapok, vagy bizottsági ülések! Szabó tanár úr tudományos hevülettel fejtette ki, hogy szerinte a flexről is meg kellene emlékeznünk a hungarikumok sorában. Véleményem szerint azonban a flex, nem emelkedhet be a hungarikumok magasságába elfoglalva ott méltó helyét, mivel nem jellemzi a bálamadzag letisztult tökéletessége. A következőkben ezt a hipotézist kívánom áltudományos teljeséggel indokolni.
Először is meg kell határoznunk a flexet! Na most a flex, hivatalosan elektromos sarokcsiszoló (latinul flexus electriciti), a flex szó szerepel már a Duden szótárban is, meg a köztudatban is, ezért használata megengedett, szerintem ha egy barkácsbolti eladótól azt kérdezném, hol találom az elektromos sarokcsiszolókat rögtön tudná, hogy egy szakbarbár, transzvesztita vagyok férfinak öltözve! Egyrészt egy férfi ezt a szót csak lazán, szinte ajakmozgás nélkül flexnek mondja, másrészt egy barkácsboltban minden férfi tudja, hol vannak ezek az eszközök, vagy ha nem is tudja, de az ösztönei azonnal odavezetik! Tehát a flex szót használjuk bátran, annak köznapisága, ebben az áltudományos műben is elfogadhatóvá teszi. Eredete Ackermann és Schmitt német iparosokig nyúlik vissza az 1920-as évekbe. Azt gondolom a történeti áttekintést ezzel be is fejezhetem.
A flex minden magára is valamit adó, harminc feletti hímnemű egyed lomtárában megtalálható. Valahogyan az egyedfejlődésben eljutnak oda a férfiak, hogy valamilyen kifürkészhetetlen indíttatásból, gyaníthatóan valamilyen, a reklámújságok hatására elkorcsosult gén miatt, egy borús téli napon, egy unalmas vasárnapi bevásárlás alatt bevásárlókocsit tolva a férfi felfigyel a barkács osztályra és flexet akar magának. Ekkor a hipotalamuszban megindul valami folyamat, összeszorul a gyomra és befordul a sok flex, fúró, elektromos csavarhúzó és mindenféle szerszám közzé. Ez normális viselkedés, a természetben a medve is szereti a mézet, ha méhkast talál, ott marad. Na szóval, ekkor minden férfi szakértő, mert már eleve az, meg van győződve arról, hogy ért ehhez. És természetesen bekerül a kosárba a flex, mert akciós, vagy mert megéri, és vagy mert még jó lesz valamire és már régóta akartunk, meg a szomszédnak is van, nem akarom folyton kölcsönkérni! A flex tehát annyira általános, mint a bálamadzag, tehát Szabó tanár úr tézisét elfogadni vagyok kénytelen ezen a ponton. Ez már kiemeli a többi kéziszerszám közül. Feltétlenül meg kell még emlékezzem az úgynevezett ’nagyflexről’, na most ez már nem a normális férfiak játékszere, csak a komoly mesterembereké, illetve a hazug kontároké! A nagyflex (flexus maximus), az egy baromi nagy, nehéz, kétkezes sarokcsiszoló, normális ember ilyet nem tart csak úgy otthon, csak ha valami rettenetesen zajos, az egész utcát felkeltő és felháborító munkába akar belefogni. Jelen áltudományos munkában ezen eszközöket nem tárgyaljuk.
De miért nem lehet a flex hungarikum. Egyrészt az egyszerű köznapisága megkérdőjelezhető, mert beláthassuk (népiesen), hogy csak úgy flexek nincsenek szétdobálva a természetben és ha még találnánk is egyet, akkor sem tudnánk elektromos áram hiányában azt működtetni. A bálamadzag egy ilyen szélsőséges környezetben is tökéletesen működik. A flexek felhasználási területe, univerzalitásuk sem olyan széles, mint a bálamadzagé. A flexszel nem tudjuk a 40 éves Simsonhoz erősíteni a kapát, meg a levágott füvet a disznónak, vagy a disznóól ajtaját tökéletesen oldhatatlan kötéssel, harmincnégy görccsel örökre bezárni.
Azt gondolom, a flex egyfajta modernkori úri huncutság, amivel a hétvégi telkek, és a külvárosi agglomerációk lakói okoznak óriási forgalmat a patikáknak, pszichiátereknek és a polgári bíróságoknak. Tekintettel arra, hogy a flexet csak elektromos árammal lehet működtetni, ez feltételez bizonyos fejlettségi szintet, mondhatni városiasodást, míg a bálamadzag minden társadalmi osztály számára elérhető, lakhelyre, jövedelmi helyzetre tekintet nélkül, nincsen meg az a jól behatárolt népességi csoport, mint a flex esetében.
Miért nem lehet még a flex, a magyarság megkülönböztető jelképe, a bálamadzaggal ellentétben? A bálamadzag csendesen terjed, szinte észrevehetetlenül hódította meg az országot és a zembereket, nem tolakszik, csendben elfoglalja a hétköznapokat. Ott van a mindennapokban mindenféle inkonzisztencia nélkül (idegen szavakat egy áltudományos munkában mindig használni kell), míg a flexre ez nem igaz. Egy igazi flextulajdonos igenis észrevehető jelenség, markáns, összekeverhetetlen, szemben a bálamadzagos simsonos bácsival. A flexes ember mindig szomszéd! Ez szerintem egy olyan tézise az életnek, mint ahogyan az ég színe a kék. Olyan nincsen, hogy csak úgy elmész flexelni, mit tudom én a város egy tök ismeretlen pontján flexelsz egyet, a flexelés mindig a saját intim zónánkban történik meg. Idegenben nem flexelünk, aki mégis az valószínű szakember, vagy kontár, és ezen szolgáltatásáért komoly összeget kér el. Tehát a flexelés helyhez és személyhez kötött tevékenység, emellett pedig fontos jellemzője az időbelisége. Minden magára is valamit adó szomszéd mindenféle bejelentés nélkül, nyári időszakban reggel hat és hét óra között kezdi meg a tevékenységét. Ez azért fontos, mert így a lélektani hatás sem marad el, illetve így mint a kakasok tudathatják a férfiak munkájuk tényét az egész utcával, nyilván az elismerés sem fog elmaradni. A flexet nem is, mint munkaeszközt kell tekintsük, hanem annak ilyenkor a kommunikációs szerepe kap hangsúlyt, szerintem Steve Jobs titokban belefolyt a flexek fejlesztésébe is, ezért terjedtek el azok ennyire, ilyen nagy tömegben. Egyszerűen tökéletes, egyoldalú kommunikációt tud vele minden férfi megvalósítani, olyan módon, hogy azt mindenki értse! Nem kell se 3G, se WiFi, se internet. (csak áram). Az iPhone és a Blackberry sem volt képes még ilyen tökéletes eszközöket fejleszteni. Szóval a kommunikációs csatorna másik végén lévő fogadó az utca lakosságának maradék otthon lévő része, a készülék bekapcsolásakor felébred, elmormog valamilyen értelmezhetetlen, nagyon vallásos tartalmú reggeli imát. Persze egy perc múlva megnyugszik, mert a flex leáll, és ismét csöndfátyol telepszik a környékre. De ez a kegyelmi állapot, csak a flexelő szomszédok különös, már-már Alföldy által ihletett játéka, amolyan posztmodern színdarab röpke jelenete a csúcspont előtt, nem tartós effekt. Sokkal inkább olyan, mint amikor a cowboyok között a szél csendben átfúj egy ördögkórót, miközben meg sem remeg a szemük, egy pillanat, melyre azt hisszük örökké tart. Lássuk be a flexelés nem tarthat reggel összesen egy percig. Ezért a férfi nem kel fel reggel ötkor, nem túrja át a garázst, padlást, szerszámos fészert, szerszámos szekrényt, alsóépületet (nem kívánt rész törlendő), nem veri be kétszer a fejét mindenféle limlomba, nem vesz fel régi rövidnadrágját a szekrényből, amely koránál fogva természetellenesen kiemeli a férfiasságát (párzó szervek és, vagy a has), illetve úgy engedi láttatni a férfi fenekét, mint a strandon egy-egy lecsusszanó női fürdőruha a feneket, valamint nem kutat régi szakadt pólók után, melyet a feleség már régen a kutyák alá szánt. A flexelés nem egy perc, nem öt perc, az egész délelőttöt elfoglalja kultikus magányában határozza meg az időt. Szóval jól teszi a hallgató fél, ha nem nyugszik meg és nem próbál meg visszaaludni, hanem az ima elmormogása után elindul a wc és a konyha felé. Ilyenkor érdemes a szombati/vasárnapi nagybevásárlást azonnal megkezdeni, azonnal keltsük fel a gyereket (bár azok már két órája mesét néznek), a feleséget, indítsuk be a családi benzinzabálót, dobjunk Morzsinak meg Mircinek valami szárazat, osztán baromi gyorsan spricceljünk a Cseszkóba, utána látogassuk meg a nagyszülőket és napnyugta előtt ne is térjünk haza. Hagyjuk a szomszédot flexelni, dolgozni úgy sem fog, csak flexel, majd tart egy óra szünetet délben, de legkésőbb a Forma1, meccs után úgy is nekikezd.
Véleményem szerint a flex nem a nemzet összetartozását hívatott segíteni, sokkal inkább annak megosztottságát idézi elő! Ezért nem lehet hungarikum! Sőt képzeljük el azt a rémtörténetet, amikor vasárnap zárva vannak a boltok és mondjuk szombaton is csak délig lennének nyitva! A KDNP ezzel kampányolt, mondván az így felszabaduló idő a családoké, meg ilyenkor lehetne elmenni a gyülekezetbe…. ne má…! Tudod mi lenne? Megmondom: az a sok ember kapna egy csomó szabadidőt, és még többet flexelnének teljesen öncélúan! Nem sok kipihent, lelkileg felfrissült ember lenne az országban! Túrót! Még csak menekülni sem tudnál sehova, nem tudnál azonnal venni egy flexet, hogy másnap reggel viszontválaszt intézz a szomszédhoz! Tele lennénk kialvatlan, dühös, lelkileg sérült emberrel és amiatt a nemzetgazdaság (ha még van ilyen) felmérhetetlen károkat szenvedne el, a bíróságokon rohamosan nőne az ügyszám. Ne dőljünk be tehát a politikusok kampányfogásának! Ez senkinek nem lenne jó!
A flex tehát nem lehet hungarikum! Azt gondolom, hogy az utókornak a hangját a Magyar Hangtárban meg kell őrizni, hogy azt még akkor se feljtse el az utókor, amikor már a Marsra járunk nyaralni. Hajlott hátú nagypapák fognak mesélni legszebb nyári flexeléses élményükről az unokáiknak, akik már lehet nem értik meg mi is az, de majd rákeresnek a neten és betöltik a hangját és meghallgatják!
Remélem a tudományos igényű okfejtésem kielégíti Szabó tanár urat, és bizonyítottnak találja a tézisemet, ha pedig mégsem lenne így, úgy igyék meg valamit, ahogyan azt Pálffy kolléga tehette, sokkal fogékonyabb úgy az ember az ilyesmire. Viszont ittasan ne flexeljünk, annak beláthatatlan testi és társadalmi következményei lehetnek.
