Hideg, sötét péntek délután volt, a tanszékvezető irodájában csak az asztali lámpa sárga fénye világított át a sűrű dohányfüstön. Sima tanár úr felpillantott, közben beleszívott a piros multiba és elvégzett egy teljes test- és auraszkennelést, majd egykedvűen mondta „ez elégtelen”. Hanyag mozdulattal beírta az érdemjegyem az indexbe, mely nem sokban tért el az évfolyamátlagtól sem. Ekkor döbbentem rá, hogy tanulnom is kell, ha még akarok egy félévet eltölteni a felsőoktatásban. Persze a jelenet, jövő félévben is megismétlődött, de a közgazdaságtant úgy vágtuk be, mint a feleseket a C épületben. Miért is törtek rám a régi emlékek? Néhány napja a közmédia úgy ontatta magából az aktuális győzelmi jelentést, mint gejzír. 0,9% volt az infláció! Rekord mély, sosem látott alacsony szinten állt! Gyorsan fel is kapaszkodtunk a bűzlő, gőzölgő fekáliadomb tetejére és diadalmasan beleszúrtuk a nemzeti színű lobogót. (Szabó tanár úr szerint néha vulgáris a stílusom ezért a szar szót nem fogom használni) Igen véreim, megint GYŐZTÜNK, SIKERESEK vagyunk!! Legyőztük a rettegett inflációt, meg a vicsorgó kapitalizmus képébe pöcköltük a csikket!
Szóval, ha ezt egy nap kb. huszonötször hallom, akkor azért megmozdul bennem valami, főleg a reggeli sonkás szendvics akart feljönni a mélyből. De elgondolkodtam, korábbi bejegyzésekben is ezt a tevékenységet propagáltam, mert igazán hasznos tud lenni. Kicsit foglalkoztam a témával, persze nem tudok olyan tudományos igényességű munkákat felmutatni, mint Szabó tanár úr, de azért járjuk körbe ezt a remek inflációs adatot, mondhatnám örvendjünk együtt!
Mi is az infláció? Az infláció az árak változásának a mértéke, árszínvonal emelkedése, a pénz értékromlásának mértéke. Nem érted? Az baj, de szerintem már tapasztaltad. Ha tavaly egy sör 200Ft volt és ma ugyanaz a sör 250 Ft akkor a változás 50Ft, tehát ma ugyanazért a termékért több pénzt kell adni, jelen esetben ez egy 25%-os infláció! Érted már! Remek! És miért rossz az infláció? Hát mert…. ööööö….! Igen. Nem tudod, mert csak azt hallod minél alacsonyabb annál jobb, meg nagyszüleink meséltek a millpengőről a háború utáni hiperinflációról. Igen, ebben is világrekorderek voltunk, bár akkor senki nem indult meg a fekáliakupacra zászlót szúrni, meg mellet döngetni! Persze Zimbabwe ebben megelőzött bennünket, ott volt 231 millió százalékos infláció is. Szóval az infláció miatt egyre kevesebbet ér egységnyi pénz, hogy értsd a fizetésedért kevesebb árut és szolgáltatást tudsz vásárolni. Az árak növekedése alapvetően két ok miatt emelkednek: növekszik a kereslet vagy növekednek a költségei a termelőknek, szolgáltatóknak. Na most ez a két szituáció jellemzően eltérő helyzeteket jelent: az elsőben növekszik a gazdaság, prosperálnak a vállalatok, egyre több ember kap fizetést és többet tud költeni, ezt látva emelik az árakat a kereskedők. Második esetben a költségeik növekednek, olyan mértékben, hogy azt nem tudják a hatékonysággal ellensúlyozni, ezért azt áthárítják a vevőkre, megemelik az árakat. Ezt is megbeszéltük! De miért is rossz ez tulajdonképpen? Azért mert ha az infláció elszabadul, a gazdaság egyre kiszámíthatatlanabb helyzetbe kerül, az árak elveszítik informatív szerepüket, bizonytalan és kiszámíthatatlan lesz a gazdaság, elértéktelenedik a pénz, munkanélküliség, gyenge kereslet, gazdasági visszaesés alakul ki. Magyarul csórók leszünk! Ennyit kell értened! Tehát akkor már nem sok kell és kiírtjuk, ezt a rohadt, mocskos inflációt. A gép forog majd, az alkotó pedig hátradőlhet, megtörölheti a gyöngyöző homlokát? Ki kell ábrándítsalak: sajnos nem. Ha az árak (árszínvonal) csökkennek, akkor az a defláció, ami megint egy kapitalista ármány. Ez sem jó! Biza, ne vigyorogj, a defláció sem hagymás zsíros kenyér! A defláció talán még rosszabb az inflációnál, hiszen ebben az esetben a csökkenő árakkal próbálják a kereskedők fogyasztásra ösztönözni a vásárlókat, akik fogyasztás helyett a megtakarításaikat növelik, azaz jövőbeli fogyasztásra „költenek”. Ennek a vége is gyárak bezárása, munkanélküliség, visszaesés, hogy értsed: ekkor is csórók leszünk! Jól látod: itt nem lehet nyerni! Ez nem lottó, vagy tippmix! Ez a közgazdaságtan, ami gyakorlatilag a kapitalizmus tudományos leírása. Ebben a könyvben nem kapják el a gyilkost az utolsó fejezetben, nincsen benne mézes-mázas románc a férfi főhős és egy csinos nő között. Szóval valaki szóljon a faszinak a bűzölgő, gőzölgő fekáliadombon, hogy azonnal másszon le, osztán tegye vissza a zászlót a helyére.
A hír végére pedig ne tegyünk felkiáltójelet, hanem tegyünk egy vesszőt, vagy kettőspontot és világítsuk meg az érték (nem pedig a siker) miben létét! Tudod, ekkor kell gondolkodni. Persze ez nem divatos, meg a zemberek nem értik és kíváncsiak a makro közgazdaságtan miben létére sem, de ne etessük már moslékkal a zembereket. Tudod az infláció mérése nem úgy történik, hogy a Statisztikai Hivatalnak van egy nagy kockás füzete, amibe valaki a folyosó végi irodában mindig beírja az összes árat ami csak van Tesco/CBA/COOP/SPAR stb boltokban. Egyrészt így sosem végezne, másrészt a módszertan sem ilyen. Az infláción belül megkülönböztetünk, különféle inflációkat is! Bizony, fokozzuk a mocskot, van maginfláció, bérinfláció, szolgáltatási és ipari infláció stb. A híradásokban az nem hangzott el, hogy a maginfláció 3,4 % volt! Hoppácska. Miért fontos ez? Mert ebben az inflációt megtisztítják olyan termékek és szolgáltatások árától, melyek szezonálisak, illetve esetlegesen árszabályozással elérhetőek. Jellemzően ezek egyes szezonális élelmiszerek, üzemanyagok és az energiaárak! Ismétlem: energiaárak.
Ha 10%-kal csökkent a rezsi, és ez a reprezentatív fogyasztási kosárban, biztosan benne van, hiszen a zemberek többsége a fizetésének egy részéből vásárol áramot, gázt, vizet stb, akkor valami mocskosul megdrágult, vagy legalább is nem lett olcsóbb. Ez már csak matematika, megint ezek a rohadt tudományok, ráadásul a közgazdaságtan baromi jóban van a matekkal! Szóval nézzünk szét mi drágult: mondjuk a szolgáltatások inflációja 4%, dohánytermékek 10,6%... a banki szolgáltatásokat nem is mondom. Tehát az árcsökkenés a rezsidémon legyőzéséből fakad, mert ottan boldog árszabályozás van, mint a szép emlékű cocializmusban. Magas volt az infláció? Semmi gond, megoldjuk! Egy év alatt, rapid módon keresztül is nyomtuk. A Nemzeti Bank függetlenségét az indokolja, mert a Nemzeti Bank nyomtatja a pénzt, nem az állam, így ha az államnak plusz pénzre lenne szüksége, nem a nyomdát kell csak felhívni, mert akkor elszáll az infláció. Az államnak kell a pénz, mert épülnek a stadionok, támogatás kell a foci kluboknak. Ebben a rendszerben, tehát a független Nemzeti Bank csak annyi pénzt bocsát ki, hogy ne rohanjon el az infláció és ne kelljen hozzászoknunk a millforinthoz. Kérdés, hogy az ilyen módon előállított infláció mennyire reális? ÉS mennyire reális a független jegybank? És mennyire reális a kamatszint? Nem folytatom a kérdéseket, mert akkor gondolkodni kellene.
Visszatérve arra, hogy se a magas infláció, se a defláció nem jó, úgy jogos a kérdés, hogy mit tegyünk, mi a jó nekünk? A legádázabb jegybankárok is azt mondják, hogy a 1-2 % közötti inflációkkal nincsen semmi baj, azok kiszámítható közeget adnak a gazdaságnak. A deflációból olyan szerencsétlen államok próbálnak megszabadulni, mint Japán. De mi ebben is jobbak vagyunk!
Játék a számokkal a nagy nemzetközi játszmákban, versengve a befektetőkért. Az inflációt mindenki figyeli, az összes elemző, gazdasági szakember, úgy mint a gazdásági növekedést stb, ide kell a csomagolás, a jó adat, nem pedig Marika néninek a déli hírekbe. Így lehet pofás kis összképet adni az ország teljesítményről, hasíthat a kék nyíl tovább, mert hát a számok is aztat mutassák elvtársak! A friss gőzölgő, bűzölgő fekáliadombunkat lefújtuk karácsonyi aranyfüsttel, igaz hogy a beltartalma ugyanaz maradt, de sokkal jobban néz már ki.
