Valamilyen kifürkészhetetlen szadista hajlamtól vezérelve megnéztem az ünnepek után a HÍRTV ismétlését az új szövetségi kapitány kinevezéséről. Ez adta meg a lökést az újabb bejegyzéshez, bár nekem a korábbi bejegyzéseim miatt is foglalkoznom kell a szövetségi kapitány, magyar válogatott témával.
Nos Csányi elnök úr ismertette az MLSZ elmúlt hónapokban végzett munkáját, ez volt ez első kínos momentum. Rengeteg „öö” hangzott el, de kevés konkrétum. Megtudhattuk, hogy az MLSZ több tucat külföldi neves és névtelen külföldi edzőnél kilincselt, azóta az eredményt is tudjuk: sikertelenül. Persze konkrét neveket nem tudunk, a sajtóban olyan nevek kerültek a felszínre, mint az egyszerre külföldi és magyar Bölöni László, Fred Rutten, Paulo Sousa, Guus Hiddink, Sven-Göran Eriksson, Jupp Heynckes, Dunga, Lothar Matthäus. Ebből a vegyes salátából vannak komolyabb és komolytalanabb jelöltek is, de azért megnéztem volna Erikssont a címeres melegítőben sétálni a Népstadionban, tudom már Puskás. Az elnök persze elmondta, miért nem ők lettek: mert sokat kértek, mert sok időt kértek, nem ismerik a hazai futballt, a játékosállományt… aha értem! De ezt nem tudtuk két hónappal ezelőtt? Persze az is kínos, hogy ekkora edzői létszámot kellett végignyálazni, a nagy kerek semmiért! Kicsit izzadtságszagú volt a magyarázat is, az „ööö” pedig rá is erősítettek erre a kellemetlen érzésre.
Jött a második kínos szakasz, a verbális előjáték (nem használom a felszopás szót, mert az már tényleg vulgáris lenne) folytatása a nagy orgazmusig, az okfejtés miért is legyen magyar a kapitány. Nyilván mert egy épeszű külföldi edző sem vállalta el ezért a pénzért, persze ezt nem mondjuk ki, illetve mert egy magyar edző kell, aki jól ismeri a hazai bajnokságot és gyors sikereket ér el, meg hát mert no…, kérem az Üvegtigrisben nem hallottunk ilyen remek indoklásokat, mély érveléseket. Aztán szezám tárulj és nyílik az egyes ajtó, nagy mosoly keretében belép az új szövetségi kapitány: Pintér Attila….! Ha egy vidéki kocsma lett volna az MLSZ, akkor valami paraszt bácsi félspiccesen biztos felkiált: „ Hogy a picsába!” Lehet volt, aki cifrábbakat is mondott. Néhányan azt hitték, ez már a szilveszteri kabaré felvétele, és ez csak valami rossz vicc. Hátha majd nyílik egy másik ajtó, vagy az asztal alól előbújik Eriksson széles mosollyal! De nem! Nem nyílt a kettes ajtó, nem lépett be más. Olyan volt mintha a bűvész nagy csinnadratta és dobpergés után a cilinderből előhúzott volna egy fonnyadt gilisztát…, nyúl, galamb, virágcsokor helyet. Nesztek!
Meg is lepődött mindenki, a nagy beharangozás után, hogy majd külföldi sztáredzőt hozunk, az új csodás stadionokban, vastagon kistafírozott álprofi klubok hirtelen felemelkednek európai szintre, és a zemberek boldog tömegekben éltetik a Kormányt, hogy a jó focit is lehozta az égből. Mondjuk meg őszintén van honnan emelkednünk, mert olyan mélyen vagyunk, hogy az oroszok még a legújabb mély fúró technikával sem tudnának bennünket a felszínre emelni. A magyar sikeredző tehát Pintér Attila, ühüm, hát…., nem is tudom, nyert két magyar bajnokságot, felemel bennünket és tündökölni fogunk a futball fényes egén. Pintér összeveszett egy csomó emberrel, a pálya szélén és az interjúkban szokott ordibálni és semmilyen nemzetközi sikere sincsen, legutóbbi nemzetközi lábjegyzete az volt, amikor a Maccabi kiverte az ETO-t. Halkan mondom, ott az edző egy Paulo Sousa nevű portugál manus volt. Pintér gyors sikereket, tehetséges magyar játékosokat ígér, összefogást kér. Értem, olyan mintha a farkas ebédre hívná a bárányokat. És én ezen a ponton rúgom nekifutásból fenékbe magam, mert én is az összefogást, egyetértést sürgettem. Bammm!
Kérdezem én: Miért kellenek a gyors sikerek? Miért sikeredző Pintér a két nyert bajnoksággal? Mi különbözteti meg őt a régi edzőgarnitúráktól (Csank, Egervári, Garami, Várhidi, Mezeyés így tovább)? Vajon a vasszigor, és fegyelem mennyire lesz célra vezető a mai focivilágban? Milyen nemzetközi tapasztalata van Pintérnek?
Ezekre többféle választ lehet adni, a teljesség igénye nélkül: Pintér nem sikeredző, nyert két bajnokságot egy semmilyen szinten nem jegyzett bajnokságban. Semmi nem különbözteti meg a fent említett, mostanában utált edzőktől csak a kora, meg a heves természete. A vasszigor meg a fegyelem ugyan egy működő edzői stílus, de a fegyelmezetten béna, taktika nélkül felküldött focista ugyanúgy kikap, mint eddig tette, de legalább nem szövegel baromságokat és pontosan megjelenik az edzésen. Pintérnek semmilyen nemzetközi tapasztalata sincs, épen ezért pont ugyanaz, mint a fent említett edzők, ha mondjuk a Bundesliga 2-ben eltöltött volna mondjuk kettő évet, akkor aláírom.
A gyors sikerek? Miért kellenek? Mert ki kell szolgálni a rapid törvényhozáshoz hozzászokott potentátokat és nagybácsikat? Jah, mert parancs szóval és kormányrendelettel nem lehet EB-t nyerni. Pedig baromian kéne, mert mennyi pénzt, kommunikációt és nyers erőt tettünk a fociba, és ekkora lebőgés után nagyon kell a gyors siker. Ebben a helyzetben, ha valaki gyors sikereket ígér az kicsit gyanús! A külföldi, elismert edzők miért nem ígértek gyors sikereket? Realisták? Ugyan már az nem lehet! Be vannak reccsintve mind, majd Attila!
Nem mondhatom, hogy Csányi túl sok bejglit evett, mert ez még karácsony előtt volt, de vagy túl sokat szittyóztak a büfében, vagy annyira kétségbe esett, hogy nem találnak külföldi edzőt, hogy előző este elővette a telefonját és valami miatt a P betűnél kezdett.
Egy szövetségi kapitánynak, NB I-es edzőnek már nem focizni kell megtanítani a csapatot, arra ott vannak az utánpótlás csapatok és az edzők. A komoly edzők taktikát alkotnak, motiválják a játékosokat, játékrendet és koncepciót alkotnak, csapatot építenek, már kész játékosokból. Ezt külföldiül is meg lehet tenni, nem kell hozzá ismerni a magyar nyelvet, a Himnuszt, vagy GPS nélkül megtalálni az MLSZ székházat. A gondolatok, ötletek minden nyelven meg tudnak születni, elég egy közepes tolmács, aki lefordítja azt a játékosoknak.
Még üzennék ezúton Kalmi bácsinak, meg a kisfiának: Kalmika még Attila kvalitásait sem éri el, az hogy anno Kalmi bácsi tudott két egyeneset rúgni a labdába, még nem jelenti azt, hogy a fia sikeredző, vagy szövetségi kapitány lehet. A név nem determinál, a sikerek és az elismerés a tettekből születik. Kéretik csendben maradni, osztán lehet duzzogva falni az omlós bejglit tovább, kézcsók!
Annak ellenére, hogy Pista barátommal nem terheltük túl a májunkat a hír hallatára és nem kezdett el a söntés közönsége sem vonatozni örömében, hogy Pintér Attila lett a szövetségi kapitány, mégis azt mondom, várjunk meg jó néhány meccset! Adjunk neki egy lehetőséget, és ne az első, második meccs után küldjük el, vagy húzzuk le a WC-n. Ha van koncepciója a fegyelem mellett, akkor annak idő kell, mert márciusba barátságos meccsen biztos nem verjük meg a német válogatottat, de ha játszunk jó meccseket, lesz taktika, játék az már nagy eredmény lesz.
Az EB-t meg szerintem ne piszkáljuk. Sört inni, haverokkal összejönni, szotyolát és tökmagot köpködni bármilyen rossz meccs alatt lehet! És a focinak ez a lényege, a nagy serlegek, kupák már csak amolyan ráadás.
